Ugrás a tartalomhoz

Dzsátaka mesék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sorozat témája
Buddhizmus

Körvonalakban
Buddhizmus portál

Sablon:Buddhizmus
A Khuddaka-nikája
 szuttái
PTS rövidítés
Khp · Dhp · Ud · Iti · Sn · Vv
Pv · Thag · Thig · Jat · Nm · Ps
Ap · Bv · Cp · Nt · Pk · Miln
A Szutta-pitaka nikájái
DN · MN · SN · AN · KN
Szutták listája
DN · MN · SN · AN · KN
A dzsátaka meséket ábrázoló bhutani festett thangka, 18-19. század, Phadzsoding Gonpa, Thimphu, Bhután
Mahádzsanaka lemond a világi életről, a Mahádzsanaka dzsátaka. 7. század, Adzsantai barlangtemplomok, India
Khudda-bodhi-Dzsátaka, Borobudur

A Dzsátaka mesék terjedelmes méretű irodalmi mű, amely elsősorban a történelmi Buddha születéstörténeteit meséli el. Ezek Buddha előző életeinek a történetei mind emberi, mind állati formában. Buddha megjelenik királyként, száműzöttként, istenként, elefántként és mindig valamilyen erénnyel van felruházva.[1] Létezik théraváda és mahájána változat is.[2] A théraváda buddhizmusban a Dzsátaka mesék a páli kánon részét képezik, azon belül a Szutta-pitaka Khuddaka-nikájában. A Dzsátaka vonatkozhat az ehhez az irodalmi műhöz készített szövegmagyarázatra is. A mahájána dzsátaka meséket „apokrifnek” (ismeretlen szerző) is nevezik és a théraváda nem fogadja el hitelesnek.[2]

Története

[szerkesztés]

A Dzsátakák a legősibb buddhista irodalmi művek közé tartoznak. Az elemzések alapján az i. e. 4. századra becslik a keletkezési idejét.[3] Az Ándhra régióból származó mahászánghika Csaitika szektái vették be a dzsátakákat a kanonikus irodalomba, néhányat azonban elutasítottak, mert azok Asóka király ideje után keletkeztek.[4] A csaitikák állítása szerint az ő dzsátaka meséik az előttről valók, hogy a buddhista egyház többfelé szakadt volna.[3]

A. K. Warder szerint a dzsátakák a Buddha életéről szóló legendák előfutárainak tekinthetők.[5] A Buddha előző életeiről szóló Dzsátaka mesék kevés életrajzi adattal szolgálnak Gautama Buddha életéről.[5]

A szanszkrit nyelvű Árja Sura féle Dzsátaka-Mala 34 történetet tartalmaz.[6] Az Adzsantai barlangtemplomokban a Dzsátaka mesék jeleneteit Arja Sura idézeteivel készítették a 6. század környékén.[7] Ezeket már az i. sz. 434 ben lefordították kínai nyelvre. Borobudurban mind a 34 dzsátaka mesét ábrázolták a Dzsátaka-Mala mű szerint.[8]

Tartalma

[szerkesztés]

A théraváda dzsátakák 547 versből állnak, amelyek többé-kevésbé növekvő számú sorból állnak. Von Hinüber professzor szerint[9] csak az utolsó ötvenet szánták önmagában is értelmezhetőnek, szövegmagyarázat nélkül is. A szövegmagyarázatokban szerepelnek prózai formájú történetek, amelyek állítása szerint szövegkörnyezetet biztosítanak a versek számára. Néhány történet alternatív változata megtalálható a Kuddhaka-nikája utolsó, azaz a tizenötödik könyvében, a Csarija-pitakában. A páli kánonban elszórva több történet is visszaköszön a Dzsátaka mesékből. A Dzsátaka történetei és motívumai közül több is létezik más nyelveken és más művészeti formákban egyaránt - mint például a nyúl a Holdon (Dzsátaka mesék: 316),[10] A majom, a krokodil, a teknős, aki nem tudott elhallgatni, a rák és a daru híres történetek a hindu Pancsatantrában, amely hatással volt az egész világirodalomra.[11]

A történetek bevezetője és zárása hasonló jellegű. Az elején a történelmi Buddha életének egy történetével kezdődik, majd Buddha ehhez kapcsolódóan mond el egy olyan múltbéli történetet, amelyben ugyanazok a szereplők, mint a kezdő történetben. Ezekben ő is megjelenik mindenféle alak formájában, ahogy a többi szereplő is. A befejezésben Buddha beazonosítja a múltbéli és a jelenlegi eset szereplőit, beleértve önmagát is.[2]

A szanszkrit (például a Dzsátakamala) és a tibeti dzsátaka mesék általában magukban hordozzák a buddhista erkölcsöt, a perzsa és egyéb nyelvű szövegek azonban olykor jelentős mennyiségű módosítást tartalmaznak, amelyeket a saját kultúrájukba való beépítés végett végeztek rajtuk. A Srí Lanka-i Maháthupában mind az 550 dzsátaka mesét ábrázolja az ereklyetároló terem.[12] Az ereklyék gyakran ábrázolnak dzsátaka történeteket.

Dzsátaka sztúpák

[szerkesztés]

Észak-Indiában sok sztúpáról azt tartják, hogy a Dzsátaka mesék helyszínei. A kínai Hszüan-cang szerzetes több ilyenről is beszámolt feljegyzéseiben. A Puszkaravati kolostor jelöli azt a helyet, ahol Szjama teljesítette gyermeki kötelességét vak szülei felé. Az Ekaszrnga nevű aszkétát elcsábította egy gyönyörű nő. Mangalurában egy király megcsonkíttatta Ksantivadint. Haddában egy fiatal brahmin feláldozta magát a dharma egy fél versének megtanulásáért. Szarvadattaan-ban egy inkarnáció váltságdíjért cserébe eladta magát, hogy felajánlást tehessen egy brahminnak.[13]

Fa-hszien leírása szerint a négy nagy sztúpát értékes anyagokkal vonták be. Az egyik helyszínen Szibi király feláldozta a húsát, hogy megmentsen egy galambot egy sólyomtól. Egy másik inkarnáció a saját látását áldozta fel, egy harmadik inkarnáció pedig a saját testét, hogy megetessen egy éhes nőstény tigrist. Csandraprabha királyhoz hasonlóan ő is levágta a fejét, hogy ajándékba adhassa egy brahmin számára.[14] Egyesek a sztúpák előtt csonkították meg magukat vagy vetettek véget szándékosan saját életüknek.

Fordításai

[szerkesztés]

A dzsátakák sztenderd páli gyűjteményét, beágyazott kanonikus szövegekkel, Edward Byles Cowell és társai fordították. Eredetileg hat kötetben adta ki a Cambridge Egyetemi Kiadó 1895 és 1907 között. Ezután a Páli Szöveg Társaság adta ki a művet három kötetben.[15] Válogatott és önállóan álló mesék fordításaiból számtalan jelent meg különböző nyelveken. A théraváda teljes dzsátaka gyűjteményét J.Dutoit (Lipcse, 1908- 1921) fordította német nyelvre. Magyar nyelven csak válogatásgyűjtemény létezik, amelyet Vekerdi József fordított:

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Jataka. Encyclopaedia Britannica. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  2. ↑ a b c Dzsátakák. Buddhapest. (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  3. ↑ a b Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. 286-287. o.
  4. ↑ Sujato, Bhikkhu. Sects & Sectarianism: The Origins of Buddhist Schools. 2006. 51. o.
  5. ↑ a b Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. 332-333. o.
  6. ↑ ARYA-SURA, DR. HENDRIK KERN (szerk.): A DZSÁTAKA-MALA - Buddha korábbi életeinek története vagy BODHISZATTVA-AVADANA-MALA. (Hozzáférés: 2015. július 20.)
  7. ↑ Literary History of Sanskrit Buddhism: From Winternitz, Sylvain Levi, Huber, By Gushtaspshah K. Nariman, Moriz Winternitz, Sylvain Lévi, Edouard Huber, Motilal Banarsidass Publ., 1972 44. o.
  8. ↑ Jataka/Avadana Stories — Table of Contents http://www.borobudur.tv/avadana_01.htm Archiválva 2005. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
  9. ↑ Handbook of Pali Literature, Walter de Gruyter, Berlin, 1996
  10. ↑ No. 316. SASA-JĀTAKA. sacred-texts.com. (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  11. ↑ Jacobs 1888, bevezető - lviii
  12. ↑ (John Strong 2004, p. 51)
  13. ↑ (John Strong 2004, p. 52)
  14. ↑ (John Strong 2004, p. 53)
  15. ↑ hivatalos weboldal. Pali Text Society. (Hozzáférés: 2015. július 21.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Könyvek

[szerkesztés]
  • Grey, Leslie (1990). Concordance of Buddhist Birth Stories, Oxford : Pali Text Society. (Tabulates correspondences between various jataka collections)
  • Shaw, Sandra (2006). The Jatakas — Birth Stories of the Bodhisatta, New Delhi: Penguin Books
  • Khan, Noor Inayat (1985). Twenty Jataka Tales, Inner Traditions
  • Horner, Isaline Blew; Jaini, Padmanabh S. (1985). Apocryphal Birth-stories (Paññāsa-Jātaka), London ; Boston: Pali Text Society, distributed by Routledge & Kegan Paul. ISBN 9780860132332
  • Cowell, E.B.; ed. (1895). "The Jataka or Stories of the Buddhaś former Births, Vol.1-6, Cambridge at the University Press Vol.1, Vol2, Vol. 3, Vol. 6
  • Francis, Henry Thomas (1916). Jātaka tales, Cambridge: University Press
  • Skilling, Peter (2006). Jataka and Pannasa-jataka in South-East Asia, Journal of the Pali Text Society 28, 113-174

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dzsátaka_mesék&oldid=25723479”